Az özvegy doktorné esete

A nem túlságosan magas közös költség befizetése a beköltözéstől elmaradt. Az első beszámoló közgyűlésen a szomszédasszony jelezte, átmeneti nehézségek vannak a doktornénál, fizetni fog, pici türelmet kér.

Egy év után elfogyott a türelem, amikor kiderült: nem fizeti a vízdíjat az új tulajdonos, így a fogyasztását a társasháznak számlázza ki a vízmű. A lakótársak azt is észrevették, hogy tele a doktorné postaládája, nem vesz át semmilyen küldeményt. A fizetési meghagyás így jogerőssé vált, a végrehajtó jelezte: nincs jövedelme az özvegynek, s ráadásul a lakást is elajándékozta egyetemista fiának, akinek szintén nincs jövedelme.

A következő évi közgyűlésen a másik szomszédasszony jelezte: most veszik meg a doktorné garázsát, aki 100 százalékra ígérte, a garázs vételárából kifizet mindent.

A harmadik évben felmerült: le kellene választani a vízvezetékről a nagy lakást (van kút a kertben),de a közös falban futó vízvezeték kettéágazásának megszüntetéséhez a szomszéd fürdőszobáját kellene megbontani, s a régi csempe már nem kapható.

Menet közben a társasház pénze folyamatosan apadt, a tulajdonosok egyre dühösebben mentek a közgyűlésekre. Legutóbb egy levél várta őket az udvari körtefal alá telepített nagy asztalon. A doktorné jelezte: örökségéből rendezi a félmilliósra duzzadt tartozást.

A társasház legjobban értesült tulajdonosa szerint a vidéki faluban lévő házacska nagyon egyszerű, ráadásul más örökösök is vannak. A baljós jelek ellenére a tulajdonosok úgy döntöttek: várjon a közös képviselő az újabb fizetési meghagyással, ha a doktorné bemutatja az örökösödési papírt, s lemond az örökségből ráeső részből - a tartozás erejéig - a társasház javára.

Az erről szóló közgyűlési határozatot sem vette át senki. A végrehajtási eljárások igen drágák, a tartozás gyorsan növekszik.

H.I.