A banánhéjon elcsúszó tulajdonosok esete
Sokaknak lehet ismerős, hogy a társasházuk egyik lakója nem fizeti a vízdíjat. A vízszolgáltató cégek sokáig sikeresen lobbiztak annak érdekében, hogy ilyen esetekben a társasház- azaz a többi tulajdonos- fizessen a nemfizető helyett is. Ez a helyzet ma is.
Tegyük hozzá, általában aki nem fizet, mert nem tud, nem akar fizetni vízért, az nem fizeti a közös költséget sem. Egy kisebb ház esetében egy-két ilyen tulajdonos borítja a ház költségvetését.
A kisebb házak előnye, hogy mindenki tudja, ki a hunyó. S ha az illetőnek javul a pénzügyi helyzete, s szeretne újra fizetni, nem teheti, mert az a bizonyos banánhéj ott hever a vízműszolgáltatók ügyfélszolgálati irodái előtt. Egy rendelet ugyanis feltételül szabja, hogy csak akkor veheti vissza a vízmű a rendes fizetők körébe az elmaradással rendelkező tulajdonost, ha a ház nem tartozik egy forinttal sem.
Még rosszabb a helyzet, ha az adósságot felhalmozó gyorsan, csendben eladja a lakást, s ismeretlen helyre távozik. Mondjuk albérletbe vagy külföldre. Ilyenkor közös képviselő legyen a talpán, aki utoléri. Ekkor a rendesen fizetők állják az elillant tulajdonos adósságát. Pedig csak egy kis törvényhozói figyelem kellene, mondjuk egy rendeletmódosítás.
Ha kötelezővé tennék: eladni csak úgy lehessen lakást, hogy az ügyvédnél be kell mutatni a közös képviselő igazolását, mely szerint nincs tartozása az eladónak a ház felé, nem csúsznának el egy ilyen banánhéjon a társasházi lakások tulajdonosai.
Emlékeznek ugye: mindegyik párt azt állítja, hogy az emberekért, a választókért tevékenykedik.
Hajdu István