Répássy szerint nincs tömeges elvándorlás a bíróságon

Aki nyugdíjba tudott menni, aznap vette a kalapját, a maradék felét meg várták azok a cégek, amelyek addig az ügyfelei voltak. A másik pedig az, hogy ott fizetnek Orbánék, ahol hiszti van. Ahol nincs hiszti, ott nem fizetnek.

A bírósági munka az elmúlt tíz évben nagyon-nagyon átalakult.

Ehhez több tényező is vezetett

Az első, hogy az új büntetőeljárási törvényben elképesztő túlsúlyt kaptak az egyszerűsített-rövidített eljárásformák. Ezek korábban nagyon hiányoztak a magyar büntetőügyekből, most viszont az ügyek 70-80%-a nem megy túl egy tárgyaláson, vagy éppen tárgyalást sem tartanak az ügyben.

Az új polgári perrendtartás (Pp.) bevezetését követő kb. másfél évben a bíróságok szervezetten űztek sportot abból, hogy visszautasítsák a (szerintük) a Pp.-nek nem megfelelő kerestleveleket. Utána pedig a Pp. különböző értelmezései miatt olyan összevissza joggyakorlat alakult ki, és a mellékes költségek (pl. szakértők) annyira megdrágultak, hogy egy-két ügyfajta kivételével szinte megszűntek a perek.

A dolognak Budapesten is látványos eredménye van, a Markó utcai óriási bírósági palotában általában délután már nem megy a páternoszter, mert nem nagyon vannak tárgyalások. A vidéki bíróságokon meg a légy zümmögését is lehet hallani. Tavaly volt egy kaposvári ügyem, egyszer sem sikerült úgy menni az ottani törvényszékre, hogy a folyosón másik tárgyalóban is legyen tárgyalás.

Ettől teljesen felborult a bíróságok belső egyensúlya, mert közben meg vannak olyan ügytípusok, amelyek pörögnek. A gazdasági nehézségek mindig megdobják a válások számát, és az kötelezően perben intézendő dolog.

A szomorú igazság az, hogy a jelenlegi viszonyok között van Magyarországon egy csomó bíróság, amelyre semmi szükség nincsen. Még az új eljárásjogi kódexek bevezetése előtt megcsinálták az ítélőtáblákat, hogy a Kúriát tehermentesítsék a rendes jogorvoslati munka alól. (Magyarul: hogy a megyei szintről, a törvényszékekről ne oda kelljen fellebbezni, hanem ők tényleg csak a nagy elméleti dolgokkal foglalkozzanak.)

Fel is állt öt ítélőtábla (Budapest, Győr, Pécs, Szeged, Debrecen) de az új viszonyok közepette az ötnek együtt van annyi ügye, amennyi EGY ítélőtábla létezését indokolná. Ennek megfelelően ezeken a bíróságokon a fő tevékenység az ügyek olyan elhúzása, hogy a saját létezésüket megindokolják. Közben ráadásul bevezették hivatalosan a (fél)precedensrendszert, vagyis ha az elsőfokú bíró úgy döntött, ahogy az egy kúriai döntésben olvasható, akkor 99,9% eséllyel marad az ítélet.

A legfelső szint mellett a legalsó szinten is váltak feleslegessé bíróságok a vidék elnéptelenedésével. Nem egy olyan bíróságunk van, ahol már nem helyi a bíró, hanem a megyeszékhelyről jár ki egy-két bíró egy héten kétszer tárgyalni.

Közben ezzel ellentétes folyamat zajlott a közigazgatási bíráskodás terén. Ott a másodfokú hatóságok szövevényes rendszerét megszüntették, és behozták a közvetlen bírósági jogorvoslatot. Varga Zs. Patyi az ennek a rendszernek a tetejére rakott közigazgatási felsőbíróságnak lett volna a feje, de ez végül nem jött össze. Igaz, a közigazgatás leszervezésével itt is megritkultak az ügyek.

Az egésznek a vége egy rossz hangulatú, rendkívül egyenlőtlenül terhelt rendszer. Ahol ráadásul rendkívül rosszak a munkakörülmények. A bírósági munka nagyjából a fele olyan gépírás, amely mellőzhető lenne. A polgári ügyszakban a munka legnagyobb része a magnóra mondott jegyzőkönyv legépelése és letisztázása, majd az ítéletek legépelése és letisztázása. Az ilyen típusú munkát pl. a fordítóknál a Trados és a Memoq rég felgyorsította, de máshol is a fejlett szövegfelismerési, automatikus iratszerkesztés rég rendelkezésre áll. A büntető ügyszak is hasonló, azzal a további nehezítéssel, hogy ott ülni kell valakinek és folyamatosan írni kell a jegyzőkönyvet. Kőkorszak.

Namost találjunk egy jó helyesírású, ügyesen szövegszerkesztő, a mindenféle iratkezelési szabályokat jól ismerő, precíz, hófehér erkölcsi bizonyítványú, megbízható alkalmazottat…havi kétszázért.

Találjunk bírót…havi 3-400-ért. Egyiket se fogunk.

A tömeges elvándorlás, amely Répássy szerint nem fenyeget, valójában már megtörtént, csak "nem úgy". Főleg a Fővárosi Törvényszék területén rengeteg bíró dobta be a törölközőt, ám a helyükre még Handó idejében tömegesen nevezték ki a titkárokat, akik a már szakvizsgával bíró bírósági dolgozók, akik a bírói kinevezésüket várják.

Viszont ezzel azt okozták, hogy nincs titkár. A jogi karok állami finanszírozású helyeinek megvágásával ugyanis nagyot csökkent a fogalmazónak jelentkező végzett jogászok száma, így a "felvitt" titkárok után űr keletkezett. A titkárok pedig fontosak, mert vannak olyan ügytípusok (társadalmi szervezetek nyilvántartása, csőd, felszámolás, végrehajtás) ahol az ügyek nem peres jellege miatt dolgozhat titkár, és ezeket jellemzően titkár is szokta csinálni.

Azért a pénzért, amennyit egy titkárnak adnak, nem is nagyon van utánpótlás. Emiatt ezek az ügyszakok is lelassultak, egy-egy alapítvány, egyesület bejegyzése, változásbejegyzése hónapokig is elhúzódik, a felszámolásokat is néha nagyon sokáig nem rendelik el.

A dolog még nem vezetett tömeges beszakadáshoz, de pár éven belül ez meg fog történni. Ugyanakkor egy kisebb forgalmú vidéki bíróságon, aki már ott van, és ott bíráskodik, meg úgy van vele, hogy azzal a kevés bírói munkával, ami ott van, ő már el nem jön onnan, majd jön valami bérrendezés.

Az egésznek az eredménye az egyre gyorsuló, és egyre látványosabb rothadás. Alap dolog, hogy aki banánnal fizet, annak majom dolgozik. Mindig lesznek, és sokan lesznek olyan bírók, akik felkészültek és elhivatottak és próbálják a dolgukat a legjobb tudásuk szerint csinálni.

Csak az arányuk egyre kisebb lesz, és koncentrálódni fognak Budapesten és a megyeszékhelyeken. A dolog vége a borzasztó egyenetlen színvonalú, lassú és megbízhatatlan bíráskodás lesz. Persze, majd ezután is találni fognak valami nagy egójú Pp-tanszékvezetőt, amelyik megírja hogy kell gyorsan és jól pereskedni. Akkor fogja a maradék jó bíró is azt mondani, hogy viszontlátásra. Akkor már majd mindegy lesz, hogy mennyi a fizetés.

Viszont a Fideszt ez nem zavarja. Ha most elkezdene egy átszervezést, bíróságokat zárna be, bírókat küldene el vagy vezényelne át, az botrány lenne. Ehelyett követi a szokott receptet, lerohasztja és majd csak akkor zárja be, amikor mindenki megkönnyebbüléssel veszi tudomásul a bezárást.

Ésik Sándor

Diétás Magyar Múzsa